Méltatások

Bernáth József • Faludi Szilárd • Gál János • Hegedűs Gábor • Kocsis József • Kovács Sándor • Kronstein Gábor • Petró András • Schüttler Tamás • Trencsényi László

1978

Állami Díj

"a komplex iskolai nevelés terén végzett elméleti és gyakorlati munkájáért"

1998

Gáspár László temetésére
Páldi János beszéde itt található

"Tisztelt gyászoló gyülekezet! Embert temetünk. Embert a szó legnemesebb értelmében. Embert, akire csak felnézni lehetett, embert, akit csak tisztelni lehetett, embert, akire még szakmai ellenfelei is tisztelettel gondoltak, embert, aki mindenkiben a homo moralist, az erkölcsös embert látta, mert elsősorban ő maga volt az."


Emlékbeszéd Gáspár László temetésén
Trencsényi László írása itt

"A tragédia bekövetkezett (...) Egészen a halálos szívrohamig Gáspárban az örök talpra álló embert kell tisztelnünk. A már-már csodálatos mandarini céltudatos konokságot. (...) Nem bírta volna elviselni azt, ami utána következett. (...) A nevelésről vallott folyamatos alternatív - egyben mindvégig fenntartás nélkül humanista - gondolkodás úttörőjeként kell megőriznünk és utódainkra hagynunk a gáspári életművet."

Újraolvasva Gáspár Lászlót - értelmezési kísérlet
Kronstein Gábor írása itt

"Elvitte hát a negyedik szívroham, alig 62 évesen! Ez a vég igazságtalan, de sajnálatosan természetes. Már tizenhat évvel ezelőtt is igazságtalanok voltak azok a körülmények, amelyek kimondatták vele a Köznevelésben, hogy "Elfogyott körülöttem a levegő". Értéktiszteletben nevelkedett ember mi mást érezhetett akkor e fájdalmas mondat nyomán, mint lehangoltságot, szolidaritást, az egyedi ügy keserves, általánosítható tanulságát: ha érték csap össze érdekkel, az érték fog sérülni. Most, 1998-ban véglegesen elveszett valami, ami visszafordíthatatlansága miatt még igazságtalanabb. Egyben természetes: kétszeresen él, aki intenzíven él, hamarabb is éli fel tartalékait. (...) Induljunk ki abból, hogy ez az életmű a társadalmi viszonyok átalakulása után is több szempontból példaadó marad. Az önzetlenség, a társadalmi felelősségérzet, az innovatív ember energiája, szívóssága; az ügyének igazába vetett bizalom önmegsokszorozó ereje, amelytől például menedzserré, jó szervezővé válik egy tehetség, akiben eredetileg más adottságok bontakoztak ki - mindezek értékek, amelyek minden politikai rendszerben kiemelik az alkotó szakembert az átlagból. Ha a tehetséghez emberi és szociális érzékenység párosul, az ugyancsak olyan érték, amely független a társadalmi berendezkedéstől. Gáspár László közösségi ethoszát sem csorbítja, hogy az életmű befejezetlen, s elvi alapvetése nem igazolható. (...) Ezzel szemben megvívta szabadságharcát az államszocialista tanulóiskolával szemben. Ennek eredményeit remélhetőleg élvezni fogja minden pedagógiai irányzat, amely túl akar lépni a mindenkori tanulóiskola egyoldalúságain."

"hol nem számítnak rád soha,
ott vagy a legjobb sorkatona;
lóhátról gúnyolt szuronyos
taposó szívű gyalogos;
a homokzsáknak szánt baka,
aki hadjárat egymaga"

Gáspár Lászlóról nagyon szomorúan és elfogultan
Petró András írása itt

"tanyai tanítóból lett Gáspár László a magyar nevelés-tudomány egyik kiemelkedő tudósa. A széleskörű elméleti munkássága nyilván maradandó érték, s mindenekelőtt azért, mert nem vonult el a tudomány sáncai mögé, hanem iskolában, iskolákban élte az életét, maga kívánta valóra váltani a gyakorlatban is elméleti koncepcióját.(...) A Gáspár Lacival való kapcsolatban én kaptam többet, akkor is ha én voltam az idősebb, a tapasztaltabb. De hát éppen ifjonti hite, gyönyörű álmai, pedagógus alázata, emberi magatartása volt az, amiért szerettem és tiszteltem. Számomra ő volt az a szegény legény a pedagógiában, aki nagyon alulról indult és szédítően magasra jutott."

2000

Utópia és valóság Gáspár László életművében
Faludi Szilárd írása itt

"korát szinte mindenben megelőző pedagógiai gondolkodó, innovátor volt. Ez az alapvető oka, magyarázata a politikával, az oktatásirányítással, a pedagógusközösségekkel kialakult konfliktusainak is. (...) egyike a valaha volt legnagyobb elméleti és gyakorlati kísérletező-fejlesztő, alkotó magyar pedagógusoknak; méltán sorol be az Apáczai–Tessedik–Fináczy–Prohászka–Weszely–Karácsony–Schneller–Nagy László–Kemény Gábor-vonulatba. (...) legalább 50 olyan elméleti-gyakorlati pedagógust sorolhatnánk föl, akik Gáspár László kísérleteinek aktív támogatói, elismerői vagy követői voltak, és akkor még nem is említettük a „gáspáriológia” ukrajnai, németországi, sőt latin-amerikai visszhangját (...) elmarasztalták, gáncsolták, összeférhetetlennek mondták, de életművét legbőszebb kritikusai sem tudták semmissé nyilvánítani, meg nem történtté tenni. A mű kisugárzása a mai napig és ezután is tart."

2003

Egy szintézisteremtő pedagógiai gondolkodó az iskolakérdésről
Schüttler Tamás írása itt

"Gáspár László, a tragikusan korán elhunyt pedagógiai gondolkodó éppen 10 esztendővel ezelőtt írt egy elemzést, amelyben a tudástőke növelésének hazai esélyeit vette számba. Aki ismeri Gáspár életművét, az korántsem lepődik meg azon, hogy ez a sokszor nagyon is gyakorlatias szemléletű, iskolakísérletekkel, rendszermodellekkel foglalkozó innovátor letette a maga „nagy teoretikus művét” az asztalra."

2007

Szentlőrinc, a jövő iskolája
Hegedűs Gábor könyve itt

"A magyar nevelés történetében több neves személyiség is jelentőset alkotott, de olyanok, akik nemzetközi viszonylatban kiemelkedőt, véleményünk szerint ketten vannak. Az egyik Tessedik Sámuel, aki Pestalozzi mértékű pedagógusszemélyiség volt, a másik Gáspár László, akinek a nevét Freinetével, Petersennel, Hentiggel kellene együtt emlegetni. Magyarországon, a maguk korában, ők ketten voltak kreatívak, innovatívak, bátrak ahhoz, hogy az adott társadalmi elvárásokon túlmutató, azokkal szembeforduló, de mégis az adott lehetőségekkel élni tudó pedagógiai fejlesztéseket vigyenek végbe. Reformerek voltak ők, akiknek a pedagógiai jelentősége évek, évtizedek múlva épült épül be a mindennapi pedagógiai gyakorlatba. (...) Ma az oktatási kormányzat iskolai reformokról beszél. Az iskolai reformra Szentlőrinc kiváló és igazolt mintát adott. Adaptálni kellene azt a mai, megváltozott körülményekhez. Gáspár László szentlőrinci iskolakísérletével igazolta, hogy befektetés és pénz nélkül, sorozatos elvonásokkal nem lehet oktatási és nevelési reformot végrehajtani. Ha nem hiszünk a gáspári mintának, akkor higgyünk a sikeres finn modellnek, amely sok mindenben hasonlít a szentlőrinci kísérlethez. A legfurcsább, hogy a finn paradigmaváltás kezdete szinte egybeesik Gáspár iskolakísérletének indulásával. Ott voltunk a rajtnál, csak lemaradtunk, illetve visszafordultunk."

2008

Gáspár László hetven éve
Trencsényi László írása itt

"Gáspár László, a XX. század utolsó harmadának meghatározó pedagógusa. Mára jóformán egykori barátai és tanítványai emlegetik tisztelettel, idézik gondolatait, munkáit. (...) Az életrajz jobbára személyes vallomásaiból, az utolsó szakaszban, a sarkadi években lejegyzett önéletrajzi írásból pontosan feltárt. Az alapművek megjelentek. A pályakezdés mezőhéki előkísérletétől, a szentlőrinci modell-leíráson át a sarkadi mérlegig. A pálya nagy fordulatairól fontos interjúk jelentek meg (...) Gáspár – minden ellenkező híresztelés ellenére –, nem volt a „múlt rendszer kegyeltje”. Gerilla volt, magányos partizán"

2010

Volt egyszer egy iskolakísérlet
Bernáth József írása itt

A francia Armand Colin Könyvkiadó eddig négy kötetet adott ki az oktatásügyre jelentős hatást gyakorló szakemberek munkásságáról. Az 1996-ban háromezer példányban megjelent pedagógiai szakkönyvben Kortárs pedagógusok címen Gáspár Lászlóról olvashatunk Kovács Sándor egyetemi docens gondos és értő feldolgozásában. A "beválogatás" melletti döntő érv volt a gáspári "mű" tiszta és koherens képlete. A szigorúan válogató francia szakzsűri számára világossá vált, hogy Gáspár László alkotása az európai progresszió része, s mint ilyen, iskolaalternatíva is.

2012

Gáspár Lászlóra emlékezve
Kocsis József írása itt

"mutatok egy olyan iskolát, amit érdemes megnézni, gyerekeknek valót (...), ahol a dolgok nemcsak „megtörténnek” a gyerekekkel, hanem általuk mennek végbe, alkalmat teremtve arra, hogy ki-ki ráébredhessen a saját lehetőségeire, és cselekvő részese lehessen a fejlesztő erőpróbáknak. Van ilyen iskola? Volt, és lehetne ma is, és bizonyosan lesz még ilyen. (...) Nemcsak országos, nemzetközi híre volt, valóságos pedagógiai zarándokhellyé vált: kutatók, pedagógusok ezrei adták egymásnak a kilincset, hogy megtapasztalhassák, miként lehet gyerekközpontú iskolát teremteni, vonzó pedagógiai programmal, egyedi arculattal. (...) Különösségei közé tartozott, hogy falai között nemcsak tanulással foglalkoztak a gyerekek, hanem értékteremtő (termelő) munkával is. Bevételeikből önálló tábort építettek az orfűi tó partján, táboriskolát szerveztek. Ők maguk, hiszen a közösségért végzett munka is a program része volt, gyakorlatot szereztek a szabályozás-önszabályozás egységét megvalósító önkormányzati irányításban. A tanulást kiegészítő sokféleség mellett maga a tanulási folyamat is kuriózumokat tartogatott: a szokványos tantárgyak helyett olyan komplex tantárgyakkal találkozhattak a gyerekek, mint az általános gazdasági ismeretek, a természet és a társadalom fejlődése, a születéstől a felnőtt korig (...) a tankönyveket fölváltotta a mindennapos könyvtárhasználat (az iskolai könyvtár köteteinek száma meghaladta a helyi könyvtárét), a feleléseket a beszámolók, az osztályozást a szöveges értékelés, akkor érthetővé válik, mitől lehetett ez az iskola a gyerekek számára vonzó. (...) A „sokmezős versenypálya” sokféle sikerrel kecsegtetett: a „jó tanuló” mellett megjelent a kiválóan dolgozó, a közösség szolgálatában kitartó, kezdeményező és másokat magával ragadni képes iskolás; a kötelezőségben megjelent az alternativitás, és közösségi értéket nyert a hobbitevékenység is. Az iskola legtöbb növendéke számára tudott nyújtani olyan tevékenységi területet, amelyről a sikerélmények az iskolai élet egészére kivetítődhettek. A versenyfeszültség kiiktatásával azt együttműködés jó légköre, az egyénekhez igazodó, nyugodt ritmusú munka megnövelte a produktivitást. A továbbtanulási eredmények ezt meggyőzően visszaigazolták. (...) Az iskolát Gáspár László, a tanyai tanítóból a neveléstudományok doktorává lett kutató pedagógus álmodta meg."

Gáspár László 75 éve
Trencsényi László írása itt

"Gáspár László, a nevelésfilozófus, a szentlőrinci kísérleti iskola koncipiálója, alapítója, első igazgatója. (...) nem csupán pályája delelőjén érzékelt nemzetközi és hazai ismertsége indokolná, hogy újra és újra elővegyük művét, életművének tanulságait. Úgy gondolom, az az értékelés időtálló, mely az „első alternatív”-nak kijáró tisztelettel emlegeti a dobozi szegénysorról az értelmiségi hivatásba érkező Gáspárt, az 1969-ben Szentlőrincen megnyílt kísérleti iskola az első rést ütötte a monolitnak képzelt iskolarendszeren, s a monolitnak képzelt iskolarendszerről alkotott vízión. (...) a teljes iskolai tevékenységrendszert gondolta újra (...) a reformpedagógia első hullámának következtetéseivel (...) Munkásságát mindvégig vita kísérte. A hatalom sokallotta radikális elszánásait, a rendszerváltáshoz felsorakozó új ellenzék kevesellte. Voltak irigyei, voltak apologéta követői, voltak korai halálát siettető intrikusai, kevesen voltunk barátai, vitapartnerei, vitázó tisztelői. Ez nemcsak az ő személyes, hanem nemzedékének is tragédiája. (...) Még köztünk élhetne..."

Szentlőrinc okán
Hegedűs Gábor könyve itt

"...pedagógiai gyakorlatuk jobb és előremutatóbb volt, mint a kortársaiké, vagy a jelen iskolagyakorlata (...) Megmutatni, hogy Magyarországon is volt és van sikeres alternatívája a csak kimenet-orientált pedagógiának. (...) Más országokban születésük hetvenötödik évfordulóján a legmagasabb állami kitüntetésben részesítenék az ilyen jelentős életutat felmutató, alkotó pedagógusszemélyiségeket. (...) Gáspárék pedagógiai gyakorlata ma aktuálisabb, mint valaha. (...) Gáspár László és Kocsis József pedagógiája nem neveléstörténeti kategória, hanem a mának és a jövőnek szóló minta és útmutatás."